Ízesítenek,  gyógyítanak, ámulatba ejtenek.  Akár el is bódítanak, de ha kell, hát serkentenek. Használták szertartásokhoz, vallási rituálékhoz, sőt, még háborúztak is értük. Olasz, portugál és spanyol kereskedők mesés vagyonokat halmoztak fel velük. A hollandok pedig egy galamb miatt inthettek búcsút a szerecsendió-monopóliumnak.   A fűszereknek évezredek óta mágikus és misztikus erőt tulajdonítanak az emberek.

 

Sokszor gondolkodom azon, vajon mióta fűszerezünk ételeinket? Hogyan kerülhetett az első aromás növény levele vagy magja az ételbe? Biztos vagyok benne, hogy már az ősemberek is felfedezték e csodás alapanyagokat. De az első igazi fűszerlelet Mexikóból származik. Kitaláljátok-e, hogy mi volt az? Naná, hogy chili! Már Krisztus előtt 7000-ben chilivel fűszereztek.

A fűszerek bölcsője azonban vitathatatlanul a varázslatos Kelet: Kínától Indián át egészen Egyiptomig. A piramisokban a régészek ánizs, görögszéna, kardamom, kömény, kapor és sáfrány maradványaira bukkantak. Azt gondolnánk, hogy ezek az éltető alapanyagok a gazdag fáraók kiváltságai voltak.  Hát nem. Az ókorban a fűszereket betegségmegelőző szerként használták. Így a rabszolgák ételeit „ízesítették”, hogy megőrizzék erejüket, vitalitásukat, egészségüket.

Ma a lipcsei egyetemi könyvtárban őrzik azt a 2500 éves Ebers-féle papirusztekercset, amelyen a természetben előforduló anyagok hatásairól tesznek említést. A húsz méteres tekercsre például feljegyezték, hogy a torma tüdőbetegségek ellen jó, a vöröshagyma és a fokhagyma pedig a fertőzések ellen jó. Vagyis „antibiotikum”.

A gyógy- és fűszernövények hatásait a görögök is ismerték, tőlük vették át a rómaiak. Ők már a főzéshez is használták a természet ajándékait. És nem csak 1-2 félét, hanem több mint egy tucatnyit. Kapor, kömény, koriander, mustár, zellermag, fokhagyma, kakukkfű, majoránna, csombor, petrezselyem, ánizs, édeskömény, szezám és mák majd’ minden konyhában volt. Fekete bors azonban csak a gazdag római polgároknak jutott. A fűszereket hajóutakon szállították Indiából. Számos ma ismert fűszernövény a római legionáriusok „közvetítésével” került Közép-Európába, a Rajna-vidékére és Britanniába.

A középkorban azután egyre jobban elterjedtek az egzotikus keleti fűszerek, és megindult a harc a fűszerpiacért. Bizony, itt újra az olasz utazók és kereskedők bizonyultak szemfülesnek, akik valahogyan kijárták a Mongol Birodalomnál, hogy a fűszertermelő országokba utazzanak.  A keresztes háborúk idején pedig a velenceiek jeleskedetek a fűszerek beszerzésében: a Közel-Keleten épített keresztény erődítmények segítségével egyszerűen kikerülték az arab kereskedőket és készleteiket busás haszonnal adták el Európában.  Egy-egy hajórakomány fűszert akár százszoros haszonnal értékesítettek.  Évszázadokon át tartó egyeduralmuk akkor tört meg, amikor a portugálok is elindultak a tengeren és Afrika partjai mentén délre hajóztak. Olyan csodás fűszerekkel tértek vissza, mint a szegfűszeg, a gyömbér, a szerecsendió és a fahéj. Ez utóbbit Ceylon-szigetén fedezték fel a portugálok és nagyon gyorsan meggazdagodtak belőle.

Ne feledkezzünk el a spanyolokról sem, akik szintén kivették részüket a „fűszer-bizniszből”. Három hajót adtak Kolumbusznak, hogy az végrehajtsa hajmeresztő tervét: megkerülve a Földet India partjaihoz érkezzen.  Tudjuk, hogy terve nem úgy sült el, ahogyan ő tervezte, cserébe viszont felfedezte Amerikát. Második útjára már magával vitt egy sevillai orvost is, aki új fűszereket hozott az Újvilágból.  A szegfűbors nem hozott termést, és a vanília is elpusztult az európai éghajlaton, viszont a paprika és a chili meghódította az Óvilágot. Kezdetben a paprikát borsként használták és a felfedezők után spanyolborsnak nevezték.

Végül a hollandok is bekapcsolódtak a fűszer-kereskedelembe. A Holland Kelet-indiai Társaság, a világ első részvénytársasága teljes egészében uralta a szerecsendió és a szegfűszeg kereskedelmét. Annyira védték monopóliumukat, hogy két sziget kivételével mindenhol kiirtották a szerecsendiót és a szegfűszeget termő fákat. Aki mégis megpróbált máshol ültetni e növényekből, az halállal lakolt. A hollandok azonban egy dologgal nem számoltak: a madarakkal. Egy nagytestű galambfaj ugyanis a szerecsendió friss termését fogyasztja, és általuk a magok újra elkerültek más szigetekre is.

A fűszerdivatnak és ezzel a mesés fűszer-vagyonnak azonban egyszer csak leáldozott.  A XIX. században a gazdag európaiak más élvezeti cikkeket kerestek: kávét, kakaót, cukrot.

Ma a fűszerek ismét reneszánszukat élik. Újra felfedezzük különleges ízvilágukat, egyre bátrabban használjuk a belőlük nyert aromákat, zamatokat, színeket. És szép lassan újra felismerjük, hogy nem pusztán ízletessé, de egészségessé is teszik ételeinket.

Elárulom, mi is számtalan fűszert használunk finomságainkhoz.

Kövess minket   @Instagramon

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Rendelek

Kedves Megrendelőink!

Bizonytalan időre konyhánk zárva tart így sajnos nem tudunk megrendeléseket teljesíteni.
Köszönjük megértéseteket!

FreshEra

A weboldal további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A jobb felhasználói élmény érdekében a sütik alapértelmezetten engedélyezve vannak ezen a weboldalon. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a weboldal használatára, vagy az “Elfogadás” gombra kattint, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás